Webügyvéd

Ceglédi gyermekgyilkosság: a hírek szerint a padlóba verte egyéves kisfia fejét egy ceglédi anya. A gyermeket a kiérkező mentősök már nem tudták megmenteni, belehalt a sérüléseibe. A nőt előzetes letartóztatásba helyezték, ügyvédje szerint kérni fogják elmeorvosi vizsgálatát.

mentőket vasárnap reggel riasztották egy ceglédi családi házhoz, ahol egy életjeleket nem mutató egyéves kisfiút találtak. Megkísérelték az újraélesztését, de nem jártak sikerrel. Az előzetes igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a kisfiú feltehetően bántalmazás miatt halt meg. A rendőrség eljárást indított emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt az anya, B. Mónika ellen, és a nőt őrizetbe vette.

Az anya beismerte tettét, és azt, hogy a kisfiú fejét idegességében többször a padlóba verte. Amikor észrevette, hogy a gyermek nem mozog és nem lélegzik, először hideg vízzel próbálta fellocsolni, majd maga próbálkozott az újraélesztéssel.

Az agyonvert kisfiú apja azt nyilatkozta, hogy véletlen tragédia történhetett. Azt mondta, a felesége nagyon jó anya, szerinte valami talán felgyülemlett benne. A férfi szerint a felesége depressziós volt és nem is tudhatta, mit csinál, amikor megverte a másfél éves gyermeket. A felesége hét hónapos terhes harmadik gyerekükkel, illetve a párnak van egy két és fél éves kisfia is. Egyes sajtóinformációk szerint ez a két és fél éves kisfiú is végignézhette a gyilkosságot.

A téma kapcsán újra előtérbe került a szülés utáni depresszió kérdése, de az anyaság nehézségei is. A szakemberek szerint a leggyakoribb jelenség a baby blues, amely az édesanyák 50-70 százalékát érinti. A nők a terhesség alatt és a szülés következében egy rendkívül intenzív hormonváltozáson mennek keresztül. A baby blues tünetei szülés után néhány nappal jelentkeznek és mindössze néhány napig tartanak. Jellemző a megváltozott hangulati állapot, a kismama szélsőségesen sír, vagy éppen nevet, és az is gyakori, hogy alulértékeli önmagát. Ha a tünetek nem szűnnek meg, vagy esetleg nem jelentkeztek azonnal, de szülés után két-három hónappal észlelhetőek hangulati változások, akkor már mélyebb és intenzívebb elváltozást tapasztalhatunk. Ez az állapot a szülés utáni depresszió, amelyen az anyukák 20-30 százaléka esik át. Nagyon erős a hangulati nyomottság, a feszült, irritált állapot, az agresszió akár gondolatban, akár cselekvés szintjén. A depressziós anyukára jellemző a motiválatlanság, az érdektelenség, a nemtörődömség saját testük, megjelenésük, vagy környezetük iránt. Súlyosabb esetekben kényszergondolatok is megjelenhetnek akár önmagukkal, akár a babával szemben. Szerencsére ezek a nők csak a legritkább esetben fordulnak gyermekük ellen, mert ebben az állapotban még működik az önkontroll. Minél súlyosabb a depresszió, annál jobban szenved tőle az anya, és ilyenkor általában segítséget is kér.

Azonban a depresszióval érintetteknek is csak nagyon kis hányada jut el addig, hogy gyermekét, vagy saját magát bántalmazza, végső esetben pedig megölje. A ceglédiek szerint B. Mónika kedves, mosolygós nő volt, a környezete semmilyen problémát nem vett észre rajta, őket is meglepte az ügy. Később derült csak ki, hogy az 50 éves apa egy ideje már munkanélküli volt, a család anyagi nehézségekkel küzdött, azt pedig már csak felételezhetjük (bár alappal), hogy a háztartás és a gyermeknevelés minden gondját egyedül a hét hónapos várandós anya viselte.

Ez természetesen nem mentség a tettére, annak viszont nagyon is ideje lenne már, hogy a társadalom és a törvényhozás meghallja az anyák hangját és igyekezzen könnyíteni a terheiken. A gyermekek körül és a háztartásban végzett munkának ugyanis ma sem a társadalom, sem a jogszabály, sem pedig a jogalkalmazás nem ismeri el az anyagiakban is kifejezhető értékét. Gondoljunk csak például a GYES havi összegére és hasonlítsuk össze, mibe kerülne, ha az "anyaságot" mint munkát meg kellene fizetnünk (vessük össze egy takarítónő, egy bébiszitter, és egy szakácsnő összesített bérével - hogy csak a legjellemzőbbeket említsük). Ugyanígy, gyermektartásdíj iránti perekben sem jelentkezik a gyermekre, háztartásra fordított idő és felelősség "költsége" - a tartásdíj követeléseknél a bíróság jövedelemigazolást kér a felektől, illetve egy kimutatást, hogy "mibe kerül" a gyermek eltartása, a gyermek tényleges szükségletei. Ezekbe a tényleges szükségletekbe azonban a legritkább esetekben kerülnek bele elismert szükségletként az olyan költségek, melyek a gyermekre fordított időt és felelősséget jelentik. Ilyen például az, ha az anyának ki kell maradnia a munkahelyéről, mert beteg a gyermeke, ha csak részmunkaidőben tud dolgozni, mert kevés az óvódai, bölcsődei férőhely, ilyen időráfordítás az esti házifeladat írás, a vacsorakészítés, a reggeli indulással kapcsolatos zűrzavar, a szülői értekezletek, stb.

Valljuk be, hogy a fenti, időráfordítással és szülői felelősséggel járó feladatok az esetek 99%-ában még most is egyedül az anyákra maradnak. Ezeket az időráfordításokat természetesnek vesszük, ahogyan azt is, hogy ezeket egy anya ingyenesen, saját maga rovására is köteles teljesíteni. Nem is lenne baj ezzel a hozzáállással, ha egy apától is ugyanezt várnánk el, azonban ez sajnos nem így van. Egy apától már az is elismerést érdemel, ha heti egyszer elviszi iskolába a gyerekét (igaz, hiányosan felöltöztetve, hiányos felszereléssel), vagy havonta egyszer, vendégek előtt kicseréli a kisbaba pelenkáját. Ügyfeleinktől olyan történeteket is hallottunk már, amikor a pedagógus az anyát hívta be elbeszélgetésre, mivel azt vette észre, hogy a gyermek rosszkedvű, depressziós és úgy látta, ennek köze lehet ahhoz, hogy a különélő, őt korábban gyakran látogató, az óvodába is bejáró apa egyik pillanatról a másikra "eltűnt", megszüntette a gyermekkel is a kapcsolattartást. Mikor az anya elmondta az óvónőnek, hogy az apa a kapcsolattartást szándékosan hanyagolja el (tekintettel arra, hogy sértette őt, hogy az anyának új kapcsolata van), a pedagógusok egyöntetűen elmarasztalták az anyát és kérték, hogy állítsa helyre ezt a kapcsolattartást. Azt a viselkedést kérték tőle számon, amely egyértelműen nem az ő felelőssége és dolga volt, ugyanakkor az apát nem hívták föl és nem hívták be ilyen "elbeszélgetésre".

Sok hasonló, felháborító történettel találkozunk praxisunkban. A jog nem nyújt megoldást mindenre, de a változás csak sok apró lépéssel indulhat el.

Segítségre van szükséged? Keresd ügyvédeinket és tanácsadóinkat!