Webügyvéd

Hátrányos megkülönböztetés bárkit érhet, aki rendelkezik valamilyen törvény által védett tulajdonsággal. Mai cikkünkben az iskolai diszkrimináció példáit vesszük számba, az Egyenlő Bánásmód Hatóság gyakorlatából.

Fontos tudni, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz bárki fordulhat, aki úgy érzi, őt közigazgatási szervek, hatóságok, intézmények, szolgáltatók, vagy akár munkáltatója révén – valamely védett tulajdonsága miatt – hátrányos megkülönböztetés ért. A Hatóság eljárása során a bepanaszolt szervvel egyezséget is lehet kötni, de ha marasztaló határozat születik, az akár más – polgári, kártérítési – eljárásban is felhasználható. Az eljárásban a bizonyítási teher is megfordul, tehát nem a panaszosnak kell bizonyítani, hogy őt sérelem érte, hanem a bepanaszoltat terheli annak bizonyítása, hogy jogszerűen, az egyenlő bánásmódra vonatkozó követelmények betartásával járt el.

Az oktatási intézmények eljárását diszkrimináció szempontjából a hatóság ugyanúgy, teljes jogkörrel vizsgálhatja. Azt gondolhatnánk, a „holló a hollónak nem vájja ki a szemét” elv érvényesül ezekben az eljárásokban, a hatóság döntései azonban mást mutatnak.

Elmarasztalta például azt az oktatási intézményt, ahol a tanárok külön nyilvántartást vezettek a roma származású diákjaikról, emellett az iskola egyik oktatója származására vonatkozó sértő megjegyzéssel illette cigány tanulóját. A tanuló nevében szülei tettek panaszt, a Hatóság pedig megállapította, hogy a származással kapcsolatos sértő megjegyzés ellenkezik az egyenlő bánásmód követelményével, így az iskolát ennek alkalmazásától a jövőben eltiltotta. A tanulótól az oktatási intézmény vezetője többször bocsánatot kért, ugyanakkor a panaszban említett roma-lista ténye az eljárásban nem nyert bizonyítást.

A Hatóság a közelmúltban egy Waldorf-iskola esetében is jogsértést állapított meg. A panasz szerint az édesanya az iskola 7. osztályába szerette volna beíratni gyermekét, előzetesen pedig közölte az osztálytanítóval, hogy a gyermeket vele azonos nemű élettársával együtt nevelik. Az osztálytanító erre tekintettel megtagadta, hogy a gyermek ún. vendégnapon vegyen részt – melynek során betekintést nyerhetnek az iskola működésébe és megnézhetik, tud-e alkalmazkodni a gyermek a közösségbe -, mondván, hogy a többi tanuló nem tudná elfogadni a gyermek szüleinek szexuális irányultságát, így őt nem tudják felvenni az intézménybe. A Hatóság kijelentette, hogy ebben az esetben nem volt szó olyan objektív, ésszerű indokról, ami a felvétel elutasítását eredményezhette volna, a szexuális irányultság mint védett tulajdonság miatti diszkriminációt így mind a szülők, mind a gyermek esetében megállapította. Az iskolát a határozata nyilvános közzétételére kötelezte.

És hogy a harmadik oldal se maradjon ki: volt olyan eset, ahol egy tanárt ért hátrányos megkülönböztetés az oktatási intézmény és diákjai részéről. Az eset egy rendészeti szakközépiskolában történt, ahol a férfi oktató rész-munkaidőben tanított magyar nyelv és irodalomra 9. és 10. osztályos diákokat. A tanár úrnak az átlagostól kissé magasabb hangja volt, diákjai így nagyon gyorsan ráakasztották a „buzi” jelzőt, ezzel illeték őt az óráin és órán kívül is. A tanár többször jelezte a problémát mind az osztályfőnökök, mind az igazgató felé, akik nem tettek semmit, sőt, az osztályfőnöktől a tanulók ezután is jó magatartásjegyet kaptak. A Hatóság a panaszolt esetben zaklatást állapított meg (védett tulajdonsággal kapcsolatos folyamatos diszkrimináció) annak ellenére, hogy az eljárásban egyáltalán nem vizsgálták és a határozatból sem derült ki a panaszos szexuális irányultsága, a Hatóság a pusztán „vélt” szexuális irányultságra alapozva hozta meg a döntését. A Hatóság nemcsak megállapította a jogsértést, hanem attól a jövőre nézve el is tiltotta az intézményt, továbbá kötelezte arra, hogy határozatát az iskola honlapján közzétegye. Kiemelte a határozat, hogy rendészeti képzésben résztvevőktől (mind a tanároktól, mind pedig az oktatóktól) különösen elvárható az alkotmányos értékek és a jogrend szabályainak betartása, tiszteletben tartása.