Az új büntetőeljárási törvény az előzetes letartóztatást már csak simán letartóztatásnak hívja, szabályai azonban nem sokat változtak a korábbihoz képest.
A letartóztatás a legsúlyosabb, személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedés, ezt büntetésvégrehajtási intézményben, kivételes esetben rendőrségi fogdában hajtják végre. Mivel a törvény kényszerintézkedésnek nevezi, ez arra utal, hogy nem előrehozott büntetés - és nem is lehetne az. Elrendelni minimum 30 napra, de legkésőbb a bíróság előkészítő üléséig lehet, a maximális tartama pedig az elkövetett bűncselekmény büntetési tételétől függ, életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény esetén nincsen például felső határa.
A letartóztatást annak első elrendelésétől számítva legfeljebb 3-3 hónappal lehet meghosszabbítani, tartama így az elsőfokú ügydöntő határozat meghozataláig terjedhet. A letartóztatás időtartama a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámít, felmentés esetén pedig kártalanításnak van helye.
Nemcsak a letartóztatás, de a többi, személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés (távoltartás, kényszergyógykezelés, bűnügyi felügyelet) esetén is alapvető előfeltétel a megalapozott gyanú megléte a terhelttel szemben, valamint az, hogy a gyanúsítás tárgya olyan bűncselekmény legyen, amely szabadságvesztéssel büntetendő. További előírás, hogy az elrendelt kényszerintézkedésnek szükségesnek, célszerűnek és arányosnak kell lennie.
A bíróságnak az alapos gyanú meglétét vagy hiányát kell vizsgálnia és mindig a döntés idején meglévő állapotot kell elemeznie. A gyanú akkor megalapozott, ha a hatóságnak nem feltételezései, hanem tényeken alapuló törvényesen beszerzett bizonyítékai vannak a terheltre és a bűncselekmény elkövetésére, illetve a kettő között oksági kapcsolat áll fenn.
A célszerűség kapcsán a büntetőeljárási törvény konkrét célokat sorol fel, melyek érdekében személyi szabadságot érintő kényszerintézkedésnek lehet helye. Ezek a következőek:
1. A terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, ha
- megszökött, szökést kísérelt meg, vagy a hatóságok elől elrejtőzött,
- vagy ha megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, különösen tehát megszökne, elrejtőzne (elrejtőzésnek minősül az is, ha a terhelt elmulasztja a lakóhelyének megváltozását bejelenteni a hatóságoknak).
2. A bizonyítás megnehezítésének vagy meghiúsításának megakadályozása érdekében, ha
- a terhelt a bizonyítás meghiúsítása érdekében a büntetőeljárásban részt vevő vagy más személyt megfélemlített, jogellenesen befolyásolt, tárgyi bizonyítási eszközt megsemmisített, meghamisított vagy elrejtett,
- megalapozottan feltehető, hogy a terhelt a fenti magatartásokkal a bizonyítást veszélyeztetné.
3. Végül pedig a bűnismétlés lehetőségének megakadályozása érdekében, ha
- a gyanúsítotti kihallgatását követően az eljárás tárgyát képező bűncselekményt tovább folytatta, vagy ezután elkövetett újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt gyanúsítottként kihallgatták
megalapozottan feltehető, hogy a megkísérelt vagy előkészített – tehát be nem fejezett – bűncselekményt véghezvinné, vagy újabb bűncselekményt követne el.
Látható, hogy minden büntetőeljárási kényszerintézkedésnek szigorú, részletes feltételei vannak, így az egyes, e tárgyú végzéseket, illetve azok indokolását érdemes alapos vizsgálatnak alávetni és megfontolni a fellebbezés lehetőségét. Nekünk, védőknek nincsenek jó tapasztalataink a letartóztatásokkal, de igyekszünk mindent megtenni az enyhítés érdekében.
Védőügyvédre van szükséged? Írj nekünk! info@webugyved.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
