Webügyvéd

A narkózis, azaz műtéti érzéstelenítés viszonylag fiatal ága az orvostudománynak, az 1800-as évek közepén jelentek meg az első találmányok ezzel kapcsolatban. Cikkünk Sir William Thomas Morton feltalálói munkásságát mutatja be ezzel a területtel kapcsolatban. Az utókor Mortont tekinti az aneszteziológia feltalálójának, az első aneszteziológusnak, bár életében az orvos kevés elismerést kapott.

Morton története kifejezetten jó példa arra, hogy a nagy találmányok megszületése inkább hosszabb, többek által végzett alkotómunka eredménye, mintsem egy-egy feltaláló egyedüli nagy felfedezése.

Thomas Morton fogorvosként végzett és ebben a szakmában is kezdett el praktizálni az 1840-es években, Bostonban. A fogorvosi praxis akkoriban nem bírt túl nagy tekintéllyel, hiszen minden fürdőházban, műhelyben minden kókler vállalt foghúzást. Már csak azért sem övezte különösebb tisztelet a fogorvosokat, mert a foghúzás köztudottan nagy fájdalommal járt, sokan ezért inkább hónapokig húzták-halasztották a kezelést a rendelőből időnként kihallatszódó éles kiáltások hatására.

Morton sem szándékozott egész életét mások szájában kutakodással tölteni: életcélul tűzte ki ugyanis, hogy a fájdalmat száműzi a világból, teljesen megszüntetve azt. Nemcsak a megfelelő szer megtalálása miatt volt nehéz dolga: meg kellett küzdenie az orvos- és fogorvostudományt övező általános szkepszissel, illetve bizonyos viktoriánus társadalmi berögződésekkel is.

Utóbbi ugyanis azt vallotta, hogy a fájdalom az élet elkerülhetetlen velejárója, fájdalom nélkül boldogság és gyönyör sincs, illetve hogy a fájdalom az Isten által ránk mért kötelező szenvedés. Egyes vallásos nézetek odáig mentek, hogy a fájdalom eltűrése, a minél erősebb fájdalom és betegség elszenvedése Krisztussá teszi hasonlatossá az embert és a jellemet is erősíti.

Thomas Morton a haladó szellemet képviselte a korabeli Bostonban: úgy gondolta, hogy mind a tudományok, mind a társadalmi élet vonatkozásában ideje elszakadni az „őshazától”, a kontinenstől és saját, új utakat keresni. Ezzel a – kissé forradalminak mondható – nézetével nem volt egyedül, az 1840-es, 50-es évek fiatal generációja ugyanígy gondolkodott. Ez a hozzáállás és néhány orvoskolléga segítő-támogató hozzáállása kedvezett Morton céljai véghezvitelének.

Nősülését követően Morton fogászati rendelőt nyitott, majd szinte azonnal megkezdte kutatását a fájdalommentes beavatkozások területén. Többféle szert is kipróbált, előadásokra járt, cikkeket olvasott, sokat tudakozódott a témában. Akkoriban gyakoriak és népszerűek voltak azok az előadások, ahol hipnózis, vagy különleges, titokzatos szerek alkalmazásával vették rá a nézőket bizonyos tevékenységekre, vagy próbáltak meg fájdalommentesen kihúzni egy-egy fogat – általában kevés sikerrel. Morton régi társa, Horace Wells is tartott ilyen bemutatókat, némelyiken Morton is részt vett. Ez, és egy titokzatos bostoni robbantás terelte végül érdeklődését az éter felé.

Az éter ötletét Morton korábbi mentora, Charles Jackson magának tulajdonítja, ám ez a dolog nem nyert kétségtelen bizonyítást. Az orvosok műtéteik során korábban az ún. kéjgázt (nitrogén-dioxid) alkalmazták, ez azonban nem bizonyult hosszabb időre hatékonynak és mellékhatásokat is okozott. Morton így éterrel kezdett kísérletezni (ezt addig csak robbanószerként ismerték), először csirkéken és egereken próbálta ki a szert, később kutyáján, majd saját magán is. Utóbbinál segédje a felesége volt, aki így számolt be az éter hatásáról:

„Úgy látszik, valóban nem vettél észre semmit, ha ezt még kérdezed! A hajadat is húztam, amikor hat perc múlva még mindig nem akartál fölébredni, pedig én üvöltve szólítottalak a neveden. És amikor a hajcibálás sem használt, akkor ijedtemben jobbról és balról jól pofonvágtalak, nagyokat csíptem rajtad és tudd meg, te mamlasz, hogy még több is jutott volna neked, ha akkor végre ki nem nyitod a szemedet, ezekkel a szavakkal: lovak nem esznek uborkasalátát….”
/részlet Adolf Koelsch Narkózis című regényéből/

Eben Frost nem volt különösebben híres vagy tehetséges zenész, nevét mégis megőrizte az utókor: ő volt ugyanis Thomas Morton első, éterrel altatott páciense. A fájdalommentes foghúzásnak hamar híre ment a városban, özönleni kezdtek a páciensek, a titokzatos módszer pedig a szakma figyelmét is felkeltette. Így alig két héttel Eben Frost híressé vált foghúzása után Thomas Morton a helyi egyetemen, nagyközönség előtt mutatta be eljárását egy lábamputációs műtét során, ahol már a maga készítette lombikos eszközzel, étert alkalmazva altatták el a pácienst. Ezt azután még több ilyen bemutató követte, az eljárásnak hamar híre ment és megjelentek a találmányt maguknak igénylők is.

Morton pénzre nem, csupán hírnévre, munkája elismerésére vágyott: „Én nem azért szabadalmaztatok, hogy azután pereskedjem….Csak azért teszem, hogy mérvadó helyen egyszer és mindenkorra leszögezzék, hogy én gondoltam ki elsőnek egy bizonyos eljárást, mellyel sikerült embereket fájdalommentessé tenni és ebben az állapotban operálni. Amint ez megtörtént, legyen közkinccsé a szabadalmam és legyen mindenkié, épp úgy, mint a napfény, a víz és a levegő.”

Charles Jackson doktor az első egyetemi bemutató előtt kölcsönadott egy gumicsövet Mortonnak – utóbb úgy gondolta, ez és egy régebbi beszélgetésük alapot ad arra, hogy Morton találmányát magának igényelje. Ugyanígy vélekedett Horace Wells is, aki korábbi közös munkájuk alapján igényelte magának a szabadalmat.

Mortont felesége előre figyelmeztette a nyilvános bemutató veszélyeire, ám ő nem hallgatott rá, akkor sem, mikor a második bemutató feltételéül azt szabta az orvosi kamara, hogy Morton szabadalmi leírását olvassák fel a jelenlévők előtt. Bár a közönséget kötötte a „gentlemens agreement” a találmány titokban tartását illetően, a pereskedésnek ez nem tudott gátat vetni.

Bár a jogi hercehurcába végül mindhárom érintett beleőrült, a felfedezés nagyon gyorsan elterjedt Amerikában és Európában is, orvosok ezrei kezdték használni az étert műtéteik alkalmával. Pénzt és nagy vagyont így nem hozott a találmány Morton számára, mégis, az orvostudomány őt tartja az altatás feltalálójának, az első aneszteziológusnak.

Van egy jó találmányod? Érdekel, hogyan tudnád elkerülni Morton példáját? Írj nekünk!